Tinédzser korom elején fedeztem fel a pirográfiát és azonnal bele is szeretem. Persze akkoriban még nem tudtam, hogy mi a hivatalos neve. Én csak égetésnek neveztem. Nagyapámtól és apukámtól vettem mindig kölcsön a forrasztó pákát. Amin aztán jól össze is vesztünk az öcsémmel. Látva a technika iránti lelkesedésemet, nagybátyám készített nekem egy pirográfot. Akkor azonban még nem voltak meg a megfelelő feltételek ahhoz, hogy komolyabban is foglalkozhassam evvel a csodás módszerrel. Mindenféle hulladék fára égettem a mintákat, majd lehetőség hiányában a lelkesedés alább hagyott. A gépem bekerült a szekrény aljába jobb időkre várva. Még ma sem érzem úgy, hogy igazán eljött volna az ideje, de néha néha előveszem és leporolom. Most is ez történt. Elővettem a szekrényből. Lefújtam a port és ha már a kezemben volt be is kapcsoltam kicsit. Jó pár órányi pontozgatás után megszületett ez a kelta mintás doboz.
Nektek, hogy tetszik? Eltudjátok képzelni az otthonotokban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése