Éjjeli romantika

  Van az úgy, hogy valami az évek során annyira szívünkhöz nő, hogy nem akarunk megválni tőle. Még akkor sem amikor az idő vas foga úgy elcsúfította, hogy már mi magunk sem bírunk nap mint nap ránézni. Legszívesebben a fiók mélyére rejtenénk, hogy ne keljen szégyenkeznünk miatta, de hiányozna a jól megszokott helyéről. Ilyenkor remek megoldást jelenthet a felújítás.

  Egy hasonlóan vállalhatatlan lámpa került hozzám. Szinte könyörgött a felújításért. Én pedig nem tagadhattam meg tőle. A nyolcvanas évekbeli stílusából semmit nem akartam megőrizni. Helyette a szerelmes éjszakákhoz illő romantikus külsőt kapott, némi aranyozással kiegészítve. 

  A buráját még épp csak elkezdtem. Szeretném az egészet teljesen vissza csiszolni és finom indás mintával feldobni. A folytatás még várat magára de addig is megmutatom most, hogy állok vele.

Betűk a kulcsoknak

  Általában a tárgyak határozzák meg, hogy milyen minta legyen rajtuk, de most fordítva volt. Először a mintát láttam meg. Nagyon megtetszett és azonnal kulcstartó ként jelent meg a lelki szemeim előtt. Nem volt más választás, kulcstartót kellett készíteni. Mikor felkerült a minta nagyon hétköznapinak tűnt. A virág mintát kicsit kidomborítottam a betűk pedig antikolt hatást kaptak. Már csak a kulcskarikák hiányoznak róluk.

  Szerintem nagyon szerethetőek lettek, te mit gondolsz?

Repesztve, koptatva..

   A saját készítésű termékeket szokás úgy reklámozni,hogy mindegyiknek saját története van. Néha viszont ez a történet nem olyan érdekes és lebilincselő amiről blog bejegyzést lehetne írni. Néha semmi érdekes nem történik az adott tárggyal. Semmi különleges esemény nem fűszerezi meg a születését. Evvel a vázával sem történt semmi említésre méltó, és ilyenkor mindig bajban vagyok. Valamit mégis csak írni kellene róla. Néhány sorban bemutatni az utat amit eddig meg tett. Honét indult és hová jutott. Beszámolni valami sajátságos sztoriról amitől szerethetővé válik. 

  Ennek a vázának nem ismerem a történetét. Nem tudom mikor és hol kezdődött az élete. Fogalmam sincs, hogy mosolygós nagymama féltet kincse volt-e vagy csak egy porosodó kacat valamelyik vén kisasszony szekrénye tetején. Nem tudom mi történt vele eddig, milyen események tanúja volt és azt sem hogyan távozott előző otthonából. Pusztán azt tudom, hogy hozzám kissé kopottan, csorbultan, repedezett mázzal érkezett. Egy ideig nem is nagyon tudtam, hogy mit kezdjek vele. Hosszasan nézegettem, méregettem mielőtt eldöntöttem, hogy a régi külsejét teljesen eltüntetem. Csupán a kopottas jellegét akartam megőrizni. A kidomborodó mintákat lecsiszoltam és kapott egy réteg sűrű fehér alapozó festéket. Most már bármi kerülhet rá. Bevontam két réteg szép magenta színű festékkel. Ezt követte a repesztő lakk amivel megrepesztettem a rá kerülő fehér festéket. Utána következtek a rózsák. Így már egészen szép volt, de valahogy mégis olyan félkésznek tűnt. Egy kis csiszolással és két réteg lakkal kész is lett. 

  Neked tetszik?

Kelta sugallat

  Tinédzser korom elején fedeztem fel a pirográfiát és azonnal bele is szeretem. Persze akkoriban még nem tudtam, hogy mi a hivatalos neve. Én csak égetésnek neveztem. Nagyapámtól és apukámtól vettem mindig kölcsön a forrasztó pákát. Amin aztán jól össze is vesztünk az öcsémmel. Látva a technika iránti lelkesedésemet, nagybátyám készített nekem egy pirográfot. Akkor azonban még nem voltak meg a megfelelő feltételek ahhoz, hogy komolyabban is foglalkozhassam evvel a csodás módszerrel. Mindenféle hulladék fára égettem a mintákat, majd lehetőség hiányában a lelkesedés alább hagyott. A gépem bekerült a szekrény aljába jobb időkre várva. Még ma sem érzem úgy, hogy igazán eljött volna az ideje, de néha néha előveszem és leporolom. Most is ez történt. Elővettem a szekrényből. Lefújtam a port és ha már a kezemben volt be is kapcsoltam kicsit. Jó pár órányi pontozgatás után megszületett ez a kelta mintás doboz.

  Nektek, hogy tetszik? Eltudjátok képzelni az otthonotokban?

Virágok és pillangók

  A legtöbb minta általában könnyen jön, de most nehéz volt a vajúdás. Nehezen született meg a végleges változat. Először könnyen indult. Evidens volt, hogy ezek a csodás pillangók kerülnek kívülre, de aztán jött az elakadás, hogyan tovább? Valamiért képtelen voltam meglátni a végleges képet. Így pedig olyan félkésznek tűnt. Azt viszonylag hamar kitaláltam, hogy a belsejébe kell valami sárga, de nem tudtam, hogyan is nézzen ki. Először nagy sárga pöttyöket festettem kívül - belül de szörnyen nézett ki. Aztán kívülre került egy vékony fehér réteg. Nem akartam eltüntetni a sárga foltokat csak kicsit halványítani, hogy ne legyen rikító de azért lehessen látni. A belül pedig lekentem az egészet sárgára és fehér foltokat festettem bele. Még így sem vagyok teljesen elégedett, de már nincs jobb ötletem. Nem láttam értelmét további vajúdásnak így késznek nyilvánítottam. 

Te mit gondolsz, milyen lett?

Be kell valljam, nem tudtam nyugodni. Nekem fontos, hogy a végeredményt tudjam szeretni és így bizony nem tudtam. Már pedig ha nekem nem tetszik másoktól sem várhatom, hogy kedveljék.

Ismét elő vettem a csiszoló gépem és részben vissza csiszoltam a külsejét. Azért csak részben mert a pillangókba bele szerettem. Őket mindenképp meg akartam tartani.A vissza csiszolt részt fehérre festettem. Így már sokkal jobban tetszett mint a ronda sárga foltokkal, de valahogy nem volt az igazi. Mintha az egész a levegőben lógna. Nagyon üresnek tűnt. Virágos rétet gondoltam a pillangók köré.  

  Szerinted így már szerethető?

Tojások 2015

  Ahogyan tavaly, az idén is készítettem néhány gravírozott tojást. Próbáltam az egyediségre helyezni a hangsúlyt. Több fajta stílust és technikát akartam képviseltetni. Készültek pusztán gravírozással, van amelyiket festettem is. Néhányra dekupázzsal került fel a minta és néhányra vegyes technikával.

Nem minden tojás maradt egészben. Félbevágott tojásokból függőket csináltam. Még egy kifordított tojás is született.
  Szerintem jól sikerültek, neked mi a véleményed?

Kemény kalap és krumpli orr..

  Gyerek koromban engem is elbűvölt a cirkusz világa. Ha nagy ritkán a környékre tévedt egy, egész délután ott sündörögtünk körülötte. Különösen a bohócokat szerettük. Nem csak az előadásuk de már a megjelenésük is mosolyt csalt az arcunkra. A túlzottan bő nadrágjukkal és a nagy piros krumpli orrukkal. Ezt az órát is a nagy nevettetők ihlették.
   Színesen és bohókásan, hogy vidámságot csaljon mindenki lelkébe aki csak rá néz.

Szerintem nagyon aranyosra sikerült.
Te mit gondolsz? Kitennéd a gyerek szobába?

Egy irattartó története

   Van az úgy, hogy valami nem jön össze elsőre. Második neki futásra viszont sikerülhet. Legrövidebben így tudnám az ominózus irat tartóm történetét össze foglalni. Na de ne tömörítsük le ennyire. A sztori úgy kezdődött, hogy minták után szörföztem a netten amikor megláttam egy szép csipke mintás fa irat tartót. Olyat amiből a minta ki van vágva. Azonnal bele szerettem.

- Nekem is kell ilyen - felkiáltással letöltöttem a hozzá tartozó sablont. Felrajzoltam egy rétegelt lemez táblára. Elővettem a dekopírfűrészt és kivágtam. Mikor a minta felrajzolása következett, rájöttem, hogy a lehetőségeim korlátoltak. Lombfűrész nélkül alig ha fog menni.

- Se baj - gondoltam - akkor majd pirog ráffal bele égetem. Aztán ezt is elvettettem. Valahogy nem akart a kép megjelenni a lelki szemeim előtt. Nem erőltettem tovább az eredeti mintát, egész más irányba kezdtem gondolkodni. Láttam egy egész jó kis inspiráló videót a stencilezésről. Kicsit vacilláltam, hogy mennyire legyen színes, végül a fekete - fehér mellett tettem le a voksom. Választottam egy a szívemnek kedves tulipán mintát és az vittem fel a fekete környezetbe. Lakkozás után elégedetten dőltem hátra.

Ez az érzés kitartott néhány napig. Mikor elmúlt már nekem sem tetszett annyira. Hiány érzetem támadt, mintha nem lenne teljesen kész. Ebben a mintában viszont nincsen több. Más felé kell a megoldást keresni. Nem töprengtem rajta túl sokat. A fekete alap tökéletesen megfelelt a koptatott stílushoz. Lekentem fehér és vajsárga színekkel. Darabokra tépkedett régies hatású szalvétát ragasztottam rá. Szépen kezdett alakulni de még mindig túl steril volt. Némi ezüst festékkel és torta papírral ezt is megoldottam. Most már megvolt a régi hatás, de nem volt elég kopott. Csiszoló papírral, vissza csiszoltam az éleket, hogy a fekete festék előbukkanjon. Jöhetett a fényes lakk a kontrasztok élénkítése céljából. Az eredmény túl csillogó lett. Két réteg matt lakkal viszont sikerült elérni a kívánt hatást. Száradás után már csak a fotózás maradt hátra. Nektek, hogy tetszik?

Őszi köntös

Szerettem volna a zord tél közepén egy kis vidámságot csalni az életünkbe. Ezen felindulásból készült ez az őszi mintás láda.
Van kedvenc évszakod?

Jeges kékség

Nem is igazi a tél ha nem lehet hóembert építeni.
Várod a havazást?