Éjjeli romantika

  Van az úgy, hogy valami az évek során annyira szívünkhöz nő, hogy nem akarunk megválni tőle. Még akkor sem amikor az idő vas foga úgy elcsúfította, hogy már mi magunk sem bírunk nap mint nap ránézni. Legszívesebben a fiók mélyére rejtenénk, hogy ne keljen szégyenkeznünk miatta, de hiányozna a jól megszokott helyéről. Ilyenkor remek megoldást jelenthet a felújítás.

  Egy hasonlóan vállalhatatlan lámpa került hozzám. Szinte könyörgött a felújításért. Én pedig nem tagadhattam meg tőle. A nyolcvanas évekbeli stílusából semmit nem akartam megőrizni. Helyette a szerelmes éjszakákhoz illő romantikus külsőt kapott, némi aranyozással kiegészítve. 

  A buráját még épp csak elkezdtem. Szeretném az egészet teljesen vissza csiszolni és finom indás mintával feldobni. A folytatás még várat magára de addig is megmutatom most, hogy állok vele.

Betűk a kulcsoknak

  Általában a tárgyak határozzák meg, hogy milyen minta legyen rajtuk, de most fordítva volt. Először a mintát láttam meg. Nagyon megtetszett és azonnal kulcstartó ként jelent meg a lelki szemeim előtt. Nem volt más választás, kulcstartót kellett készíteni. Mikor felkerült a minta nagyon hétköznapinak tűnt. A virág mintát kicsit kidomborítottam a betűk pedig antikolt hatást kaptak. Már csak a kulcskarikák hiányoznak róluk.

  Szerintem nagyon szerethetőek lettek, te mit gondolsz?

Kalocsai kívánság

  Szóval az úgy volt, hogy festettem egy kis kalocsai mintás ládácskát. Az unokahugim pedig rögvest bele szeretet és le is stoppolta magának. Egy kis láda pedig önmagában nem elég. Rendelt is hozzá még kettőt. Nem tudtam azonnal vállalni mert nem voltak egyforma méretű ládáim. Az pedig nem akartam, hogy mind más legyen. Az ablak párkányon, ahová szánta úgy szép ha egyformák. Végül mégis sikerült szereznem két egyformát. Így már vállalható volt a dolog. Az eredeti kis láda mintáját alakítottam át a két nagyra. Így lett meg a 3 db 100% kézzel festett virágos ládája. Mutatom is őket:

  Neked, hogy tetszik?

Nagymama kincsei

  Előfordul, hogy a nagymama kincsei a szűvünkhöz nőnek. A lakásunk stílusához viszont nem illenek. Ilyenkor el kell dönteni mi legyen a sorsuk. Száműzzük a padlásra, fájó szívvel váljunk meg tőlük vagy esetleg alakítsuk át őket. 

  Hozzám két ilyen kincs került. Kopottak és csúnyácskák voltak. A legkevésbé sem voltak mutatósak. Az értékük is minimális volt. Nem volt érdemes megőrizni az eredeti állapotukat. Átfestettem őket.A kis kancsónak igyekeztem megőrizni a népi jellegét. Az angyalkának vidám színeket szántam, kicsit légiessé téve a csipkével.

  Mit szóltok hozzájuk?

Kék kárpótlás

   A múlt hónapban elromlott a számítógépem és 3 hétig a szerelőnél volt. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire nélkülözhetetlen kelléke az alkotó munkának. Internet nélkül olyan volt mintha megkötözték volna a kezem. Kárpótlásra volt szükségem.

   Akartam egy kicsi szépséget vinni a környezetembe és a papír törlő tartó lecserélése pont megfelelt a célnak. A régi törött volt, megérett a kidobásra. Még tavasszal vettem is egy másikat, de eddig nem tudtam milyen minta díszítse. Most elővettem és kék árnyalatokat álmodtam meg rá, ornamentikus kacskaringókkal. Az indákat vegyesen világosabb és sötétebb árnyalatokkal képzeltem el, az éleket pedig egy harmadik árnyalattal. Mikor kész lett gyorsan le is cseréltem. Remek érzés volt végre megszabadulni a régi rondaságtól.

Na de ne csak a szót szaporítsam, íme a képek:

Szerinted, hogy sikerült? El tudod képzelni a konyhádban?

Repesztve, koptatva..

   A saját készítésű termékeket szokás úgy reklámozni,hogy mindegyiknek saját története van. Néha viszont ez a történet nem olyan érdekes és lebilincselő amiről blog bejegyzést lehetne írni. Néha semmi érdekes nem történik az adott tárggyal. Semmi különleges esemény nem fűszerezi meg a születését. Evvel a vázával sem történt semmi említésre méltó, és ilyenkor mindig bajban vagyok. Valamit mégis csak írni kellene róla. Néhány sorban bemutatni az utat amit eddig meg tett. Honét indult és hová jutott. Beszámolni valami sajátságos sztoriról amitől szerethetővé válik. 

  Ennek a vázának nem ismerem a történetét. Nem tudom mikor és hol kezdődött az élete. Fogalmam sincs, hogy mosolygós nagymama féltet kincse volt-e vagy csak egy porosodó kacat valamelyik vén kisasszony szekrénye tetején. Nem tudom mi történt vele eddig, milyen események tanúja volt és azt sem hogyan távozott előző otthonából. Pusztán azt tudom, hogy hozzám kissé kopottan, csorbultan, repedezett mázzal érkezett. Egy ideig nem is nagyon tudtam, hogy mit kezdjek vele. Hosszasan nézegettem, méregettem mielőtt eldöntöttem, hogy a régi külsejét teljesen eltüntetem. Csupán a kopottas jellegét akartam megőrizni. A kidomborodó mintákat lecsiszoltam és kapott egy réteg sűrű fehér alapozó festéket. Most már bármi kerülhet rá. Bevontam két réteg szép magenta színű festékkel. Ezt követte a repesztő lakk amivel megrepesztettem a rá kerülő fehér festéket. Utána következtek a rózsák. Így már egészen szép volt, de valahogy mégis olyan félkésznek tűnt. Egy kis csiszolással és két réteg lakkal kész is lett. 

  Neked tetszik?

Kalocsai az ablakba

  Tudtad, hogy az első kalocsai hímzések fehér lyuk hímzések voltak? Pusztán az 1890-es évek után kezdték a ma ismert lapos öltésekkel kitölteni a mintát de még akkor is leginkább fehér színnel. Saját használatú holmikra hímeztek kék-vörös, fekete pamut fonallal is  Néhány évvel később az első világháború után kezdet a hímzés igazán színessé válni.

  Kezdetben kizárólag textíliákat díszítettek vele, de napjainkban már szinte minden felületen megtalálható. Egyedi szépsége és stílus világa még mindig sokakat elbűvöl. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy népszerűsége töretlen. Nem csak kis hazánkban hódít. Számos világhírű személyiség öltött már magára kalocsai mintás öltözetet. Többek közt pl.: Nicole Kidman, Katie Holms kislánya Suri, és a Forma 1 2009-es világ bajnoka Janson Button.

Nem csoda, hogy a legkedveltebb díszítő motívumok közt tartják számon. Napjainkban már nem csak textíliákon, ha nem minden féle felületen alkalmazzák. 

A kalocsai minta engem is magával ragadott. Már több alkotásomon alkalmaztam, de most először választottam a kézzel festést. Kicsit töprengtem rajta, hogy milyen színű alapra kerüljön fel a minta de végül a fehérnél maradtam. Mégis csak a fehéren mutatnak a legszebben a színek. Kár lett volna ebből a csodás mintából elvenni egy színes háttérrel.

  Szerintem szép lett. Neked, hogy tetszik?

Virágok és pillangók

  A legtöbb minta általában könnyen jön, de most nehéz volt a vajúdás. Nehezen született meg a végleges változat. Először könnyen indult. Evidens volt, hogy ezek a csodás pillangók kerülnek kívülre, de aztán jött az elakadás, hogyan tovább? Valamiért képtelen voltam meglátni a végleges képet. Így pedig olyan félkésznek tűnt. Azt viszonylag hamar kitaláltam, hogy a belsejébe kell valami sárga, de nem tudtam, hogyan is nézzen ki. Először nagy sárga pöttyöket festettem kívül - belül de szörnyen nézett ki. Aztán kívülre került egy vékony fehér réteg. Nem akartam eltüntetni a sárga foltokat csak kicsit halványítani, hogy ne legyen rikító de azért lehessen látni. A belül pedig lekentem az egészet sárgára és fehér foltokat festettem bele. Még így sem vagyok teljesen elégedett, de már nincs jobb ötletem. Nem láttam értelmét további vajúdásnak így késznek nyilvánítottam. 

Te mit gondolsz, milyen lett?

Be kell valljam, nem tudtam nyugodni. Nekem fontos, hogy a végeredményt tudjam szeretni és így bizony nem tudtam. Már pedig ha nekem nem tetszik másoktól sem várhatom, hogy kedveljék.

Ismét elő vettem a csiszoló gépem és részben vissza csiszoltam a külsejét. Azért csak részben mert a pillangókba bele szerettem. Őket mindenképp meg akartam tartani.A vissza csiszolt részt fehérre festettem. Így már sokkal jobban tetszett mint a ronda sárga foltokkal, de valahogy nem volt az igazi. Mintha az egész a levegőben lógna. Nagyon üresnek tűnt. Virágos rétet gondoltam a pillangók köré.  

  Szerinted így már szerethető?

Köszöntő anyának

  Ritkán szoktam kész fa táblákat venni, mert itthon levágni olcsóbb. Most mégis vettem egyet. Úgy nézem rám a boltban hogy nem tudtam ott hagyni. Mikor itthon pakoltam ki a szatyrot, szinte kiabált, hogy anyák napi köszöntő tábla akar lenni. Hamar találtam is egy aranyos mintát. Izzítottam a pirográfom és ráégettem a feliratot. Egy ideig hezitáltam, hogy a kisfiút is pirózzam-e, de végül inkább a festést választottam.
  Szerinted jól döntöttem?

  Nem tudtam megállni, hogy nem rohanjak vissza a boltba még egy tábláért. Készítettem egy kislányos verziót is.
  Mit szóltok?

Tojások 2015

  Ahogyan tavaly, az idén is készítettem néhány gravírozott tojást. Próbáltam az egyediségre helyezni a hangsúlyt. Több fajta stílust és technikát akartam képviseltetni. Készültek pusztán gravírozással, van amelyiket festettem is. Néhányra dekupázzsal került fel a minta és néhányra vegyes technikával.

Nem minden tojás maradt egészben. Félbevágott tojásokból függőket csináltam. Még egy kifordított tojás is született.
  Szerintem jól sikerültek, neked mi a véleményed?

Kemény kalap és krumpli orr..

  Gyerek koromban engem is elbűvölt a cirkusz világa. Ha nagy ritkán a környékre tévedt egy, egész délután ott sündörögtünk körülötte. Különösen a bohócokat szerettük. Nem csak az előadásuk de már a megjelenésük is mosolyt csalt az arcunkra. A túlzottan bő nadrágjukkal és a nagy piros krumpli orrukkal. Ezt az órát is a nagy nevettetők ihlették.
   Színesen és bohókásan, hogy vidámságot csaljon mindenki lelkébe aki csak rá néz.

Szerintem nagyon aranyosra sikerült.
Te mit gondolsz? Kitennéd a gyerek szobába?

Egy irattartó története

   Van az úgy, hogy valami nem jön össze elsőre. Második neki futásra viszont sikerülhet. Legrövidebben így tudnám az ominózus irat tartóm történetét össze foglalni. Na de ne tömörítsük le ennyire. A sztori úgy kezdődött, hogy minták után szörföztem a netten amikor megláttam egy szép csipke mintás fa irat tartót. Olyat amiből a minta ki van vágva. Azonnal bele szerettem.

- Nekem is kell ilyen - felkiáltással letöltöttem a hozzá tartozó sablont. Felrajzoltam egy rétegelt lemez táblára. Elővettem a dekopírfűrészt és kivágtam. Mikor a minta felrajzolása következett, rájöttem, hogy a lehetőségeim korlátoltak. Lombfűrész nélkül alig ha fog menni.

- Se baj - gondoltam - akkor majd pirog ráffal bele égetem. Aztán ezt is elvettettem. Valahogy nem akart a kép megjelenni a lelki szemeim előtt. Nem erőltettem tovább az eredeti mintát, egész más irányba kezdtem gondolkodni. Láttam egy egész jó kis inspiráló videót a stencilezésről. Kicsit vacilláltam, hogy mennyire legyen színes, végül a fekete - fehér mellett tettem le a voksom. Választottam egy a szívemnek kedves tulipán mintát és az vittem fel a fekete környezetbe. Lakkozás után elégedetten dőltem hátra.

Ez az érzés kitartott néhány napig. Mikor elmúlt már nekem sem tetszett annyira. Hiány érzetem támadt, mintha nem lenne teljesen kész. Ebben a mintában viszont nincsen több. Más felé kell a megoldást keresni. Nem töprengtem rajta túl sokat. A fekete alap tökéletesen megfelelt a koptatott stílushoz. Lekentem fehér és vajsárga színekkel. Darabokra tépkedett régies hatású szalvétát ragasztottam rá. Szépen kezdett alakulni de még mindig túl steril volt. Némi ezüst festékkel és torta papírral ezt is megoldottam. Most már megvolt a régi hatás, de nem volt elég kopott. Csiszoló papírral, vissza csiszoltam az éleket, hogy a fekete festék előbukkanjon. Jöhetett a fényes lakk a kontrasztok élénkítése céljából. Az eredmény túl csillogó lett. Két réteg matt lakkal viszont sikerült elérni a kívánt hatást. Száradás után már csak a fotózás maradt hátra. Nektek, hogy tetszik?